Tanulj a befektetésekről ÉS egyben segíts a gyermekotthonnak!

December 4.-én kedden tartok előadást, akár abszolút kezdőknek is Hova Tegyük Pénzünket? címmel. Az előadásért annyit fizetsz, amennyit akarsz. A bevételt teljes egészében könyvutalványokra fordítjuk, amelyekkel csatlakozunk a hazai amerikai football élet által szervezett, Cseppkő utcai Gyermekotthont támogató ajándékozáshoz. Itt jelentkezz, már csak három napig.

Ha már amerikai foci: ajánlom figyelmetekbe az Átjutni a Falon! című cikkünket. Az olvasáshoz ide kattintva be kell jelentkezni. Ha még nincs felhasználóneved, itt regisztrálj.

Többen kérték tőlem, hogy tegyem közzé a legfontosabb szakirodalmat a Technikai Elemzés területéről. Íme.

1000% egyetlen év alatt?

Ha rendszeresen olvasod a pénzügyi sajtót, akkor a fenti címmel valószínűleg nem először találkozol, hiszen az elmúlt napokban cikkek százai árasztották el a netet, az RSS olvasókat, és a hagyományos újságokat is. Íme egy példa.

Óva intenék mindenkit, hogy az ilyen híreket (és az esetenként felületes hírmagyarázatokat) olvasva bárki is abban a hitben ringassa magát, hogy reális ekkora hozamot elérni. A cikkekben szereplő hedge fund jelzáloghitelhez kapcsolódó pénzügyi termékeket shortolt, amelyek piaca, legalábbis annak egy része az elmúlt hónapokban összeomlott.

De mi is a shortolás tulajdonképpen? Egyszerűen megfogalmazva: árfolyamesésre történő spekuláció. A gyakorlatban ez oly módon történik, hogy kölcsönveszünk valamilyen értékpapírt például 100 dolláron, és azt eladjuk a piacon. Később - optimális esetben alacsonyabb áron - visszavesszük, ez legyen 50 dollár. Az értékpapírt visszaadjuk a tulajdonosának. Nyereségünk a költségeket nem számítva 50 dollár, hiszen 50 dolláron vásároltunk és 100 dolláron adtunk el. A nyereség szempontjából vajmi kevés jelentősége van, hogy időrendi sorrendben az eladás volt előbb és a vásárlás később.

Akik mindent azonnal kiszámolnak, valószínűleg már érzik, hogy ezzel még nem teljes a kép. Ha eladok egy kölcsönvett értékpapírt 100 dolláron, akkor az 0, azaz nulla dollárnál semmiképpen sem eshet lejjebb. Így a maximális nyereségünk 100 dollár, ennél többet keresni matematikai képtelenség. Ahhoz, hogy ez a 100 dollár 1000%-ot jelentsen, a befektetett tőkénknek értelemszerűen 10 dollárnak kell lennie (100/10=1000%). Másképp megfogalmazva: 10 dolláros tőkével spekuláltunk egy 100 dolláros eszköz árfolyamváltozására (itt: esésére), ez tízszeres tőkeáttételt jelent. (Hogy a tőkeáttétel létrehozása miképpen történhet, arra ezer út van, és könyveket lehet vele megtölteni)

Mi történik akkor, ha rosszul időzítettünk? Ha az árfolyam emelkedni kezd, akár csak 5%-ot, vagyis 5 dollárt, tőként felét már el is veszítettük. 10% esetén pedig az egészet. Ráadásul a fenti hedge fund és a jelzálogtermékek esetén ugyan nagy árfolyamzuhanás volt, de bizonyosan nem 100%-os, így a tőkeáttétel valószínűleg jóval magasabb volt a tízszeres értéknél, ezért már 2-6%-os ellenirányú árfolyammozgás is csődbe vihette volna az alapot.

Mondanom sem kell, hogy ez már bőven túlmutat az ésszerű kockázatvállalás határain. Az újságcikkekben ezúttal csak a pozitív szenzáció jelent meg, és nem számolnak be arról a többszáz alapról, amelyik ekkora tőkeáttétellel, vagy ennél akár sokkal kisebbel is nagyot veszített.

A lottójátékosok is összességében több tízmilliárdot veszítenek egy évben, de van köztük néhány, amelyik nyer pár milliárdot. Az újságok erről számolnak be, vagy ha nemcsak erről, akkor is erre kapjuk fel a fejünket. Ez pedig elég ahhoz, hogy a lottózók ábrándozását újból és újból felélénkítse.

Legrosszabb hónapok

A november klasszikusan egy erős szezonális időszak kezdetét (november-április között) jelenti a részvénypiacokon. De nem idén. Ha a nagy amerikai részvényindexeket nézzük, akkor mai adatokkal már 1990 legeleje óta az ötödik legrosszabb hónapban vagyunk! A 2., 3., 4. helyen olyan időszakok vannak, amikor egyértelműen a medve uralkodott a piacokon. A mostani hó mögötti 8 (!) leggyengébb hasonló időszak is 2000 ősze és 2002 ősze között volt, vagyis a 17 évből szűk kettőhöz kapcsolható, amikor bessz volt. Vagyis szinte mindig akkor vannak ilyen nagy esések, ha már amúgy is rossz hangulatban van közép, esetleg hosszútávon a piac.

A nagy kivétel érdekes módon az 1. helyen van, ez 1998 augusztusa, akkor az indexek mindenkori csúcs után fordultak meg. (Volt még egy hasonló eset: 1987 októbere, amelynek legrosszabb napja Fekete Hétfőként vonult be a történelembe.). Mindkét esetben hamar magára talált a részvénypiac.

A mostani esés is 7 éves csúcsról fordult meg, ilyen hirtelen és domináns fordulat elképesztően ritka jelenség. De ami nemcsak ritka, hanem valószínűleg egyedülálló, legalábbis én még csak hasonlót sem találtam a számítógépek pénzügyi életben való megjelenése óta, az a mostani esés viselkedése.

98 augusztásában például 3 olyan nap is volt, amelyik 3%-nál nagyobb mínuszt produkált, az egyik 7% feletti. Ráadásul a 21 kereskedési nap harmada emelkedést mutatott. A mostani TOP 5 felé kacsingató negatívan teljesítő hónapban viszont egyelőre csak 4 emelkedő nap volt. Ahhoz, hogy egyáltalán a katasztrofális 98 augusztusi statisztika összejöjjön a jövő heti 5 kereskedési napból hármat kellene emelkedéssel befejeznie (ha nem számolunk a csonka péntekkel, amikor nagyon kis forgalom várható).
Ami viszont még megdöbbentőbb: az esés úgy zajlik le, hogy nincs igaz pánik. 98 augusztusával ellentétben egyetlen nap sem volt eddig, amikor a főbb indexek átlaga 3% feletti csökkenést mutatott volna. Van valami hátborzongató abban (nem negatív vagy pozitív, CSAK SIMÁN hátborzongató), ahogyan a piac fegyelmezetten, és határozottan lépked lefelé, szinte megállás nélkül, de nem gyorsul be.

Ez új, és ebből én azt gyanítom, hogy emiatt a mostani helyzetet nem lehet semmihez sem hasonlítani, főleg nem 98 augusztusához (amikor hirtelen fordult a piac), vagy 2001-2002-höz (amikor eső trend volt). A legtöbb befektetési modell (hívhatjuk őket stratégiának, vagy sokszor automatizmusnak) így okkal valószínűsíti, hogy ez most egy egészen kivételes eset, amelyből sokat fogunk tanulni. Kíváncsian várom a fejleményeket.

Apropó, a konferencián hallottam ezt a viccet: Miért jó a pénzügyi elemzőknek? Mert egész nap modellekkel tölthetik az időt. :)

Beszámoló és képek a konferenciáról

Ahogy ígértem:

Itt olvashatjátok a beszámolót a nagy pénzügyi elmék (hmmm...legalábbis többségében) éves konferenciájáról.

Itt pedig a képeket láthatjátok, a fotók minőségért reklamációt nem fogadok el :)

Visszatérve a konferenciáról

Ma érkeztem haza a Technikai Elemzők nemzetközi konferenciájáról. Egy ilyen eseményen 5 nap alatt annyi szakmai információt kap az ember, mint a hétköznapok alatt fél év alatt szerezne, ha csak kutatással foglalkozna... De a legjobb az egészben nem is ez, hanem az a hihetetlen mennyiségű energia, amit másokon lát az ember, és ha tiltakoznék is ellene (miért is tenném), akkor is átragad. Hamarosan egy részletes élménybeszámolót fogok közzétenni a konferenciáról, hasznosítható tippekkel és tanácsokkal.

Addig is kettő - hazánkfiainak érdekes - meglatás a konferenciáról.

Az egyik a Fidelity európai technikai elemzés igazgatójától származik. Mielőtt a lényegét leírom, egy pillanatra érdemes megállni. Bárki, akinek egy pillanatig is kérdéses, hogy érdemes-e a technikai elemzéssel foglalkozni, azt komolyan venni, gondolkozzon el ezen: egy olyan pénzügyi vállalatbirodalom, amely kezelése alatt 1000 milliárd dollár feletti összeg áll (ami a magyar GDP mintegy ötszöröse - ha nagyon durván számolunk), foglalkozik a befektetési analízis ezen ágával, vajon BÁRKI megteheti-e, hogy nem?

Nos, Jeff Hochmann szerint újra kellene súlyozni a legfontosabb világindexeket, és a pozitív irányban a három legnagyobb változást megillető ország sorrendben: Csehország, Spanyolország és Magyarország. Össze is nevettünk a cseh kollégával, akivel a közel 170 emberből csak ketten képviseltük Európát Németországtól keletre.

A másik érdekesség Martin Pring véleménye volt sok más mellett a kínai piacról. Az ő adatbázisában még sosem szerepelt ennyire nagyra fújt buborék (kizárólag árfolyam információk alapján). Szerinte eddig minden alkalommal kidurranás, majd oldalazás és a korábbi csúcs sokszor évtizedekig tartó elérése volt a jellemző, és ő erre számít Kínában is. Talán túlzottan pesszimista, de aggodalma nem alaptalan, és akkor nagyon finoman fogalmaztam.

Egyelőre ennyit, hamarosan jönnek a részletek a hírlevélben.

Infláció, Magyar Televízió és a Vörös Tenger

• A keddi Hova Tegyük Pénzünket? előadás után a kérdőíven szerepelt egy érdekes felvetés. Ebben a résztvevő kifejtette aggodalmát amiatt, hogy ha valaki el is ér a betéti kamatok feletti hozamot, akkor az adó 20%-át levonva, és az inflációt belekalkulálva, már alig-alig marad valamekkore reálhozama. Teljesen igaza van, ha csak az ITT és MOST esetét nézzük. Később azonban valószínű, hogy itthon is enyhülni fog az infláció és még közepes kockázat mellett is 10% reálhozam viszonylag könnyedén elérhető legyen (nagyobb kockázattal pedig még sokkal többnek is a lehetősége). Ez most sajnos egy türelemjáték.
  

• Ma este a Magyar Televízió fél nyolcas híradójában lesz egy érdekes (híranyag miatt érthető módon 1-2 perces) összeállítás a magyar lakosság megtakarítási hajlandóságáról, senkinek nem válik kárára ha megnézi.

• Holnaptól mintegy két hétre a Vörös Tengerhez utazom, ahol a Technikai Elemzők legfontosabb nemzetközi szervezetének (IFTA) konferenciája lesz. Ha már ott vagyok, a víz alatti élővilágot is megnézem, de igyekszem időt szakítani arra is, hogy a blog olvasóit is tájékoztassam az újdonságokról. Stay Tuned!