FIGYELEM! Ma este 6 órakor leszek vendég a BÉT-en, a Tőzsdeklubban. Ha sietsz még odaérsz (V. Deák Ferenc u. 5.), ma meccs sincs.
---
A technikai elemzést alkalmazó spekulánsok között toronymagasan a kitörés alapú stratégiák vezetnek. Nem véletlenül. A trend folytatódásának az egyik legbiztosabb jele a beszűkülést követően a partvonalon álló pénzek hirtelen beszállása, vagy (csökkenő trendek esetén) a részvények eladása. Jelzi, hogy pszichológiai oldalról alátámasztott a trend, hiszen sikerült új szinteket meghódítani, és a megugró forgalom sejteti: van még tartalék a tendencia folytatódására.
A stratégia és annak vállfajai – különös tekintettel a rövid távon kereskedőkre – azonban az utóbbi időben jelentős mértékben felgyorsították a folyamatot és rontották annak minőségét. Más szóval: a kitörésekre ma már pillanatok alatt rárepül a sáskahad és a szép termés reményét gyorsan eltünteti, ezzel magának is ártva. Mostanra a kitörések többsége nagyon gyorsan zajlik le, és a fürge pozíciózárások miatt nagyon sok igen hamar be is hal. Azok a türelmesebb spekulánsok, akik szeretnének hosszabb ideig ülni a trendben, érthetően nehezen kezelik a jelenséget.
Mit lehet tenni, hogy megelőzzük az ilyen helyzeteket?
Az egyik megoldás, hogy tágabb stoppot alkalmazunk, így a kitörés behalásakor a stop megbízás nem fog kiütni minket, ha később folytatódik a trend. Ezzel mind a kockázatunkat növeljük, vagy ha a jellemző pozíció méret csökkentése mellett döntünk, a hozamunk lesz kisebb. Emellett értékes időt fogunk veszíteni, ha a korábbi kitörési szint alá visszaeső részvény egy helyben toporog.
A másik megoldás, hogy a kitörésnél gyorsan reagálunk és gyorsan is zárjuk a pozíciót az első felbukkanó jelre, ami a hirtelen árfolyammozgás megállására utal. Ehhez jó stressztűrő képesség és érzék kell, ezért a többség számára egyáltalán nem javasolt.
A harmadik és célra vezető módszer, ha minél alaposabban megvizsgáljuk, hogy miként viselkedik egy-egy papír közvetlenül kitörés előtt, és ezekre a jelekre lépünk pozícióba. A legtöbb esetben a kitörést megelőző napokban a meglévő sávon, vagy folytatódást jelző alakzaton belül is egy kisebb sávot alakít ki az ellenállásnál (ha emelkedő trendről beszélünk), illetve óvatosan növekvő forgalom mellett fehér gyertyát vagy nagy alsó árnyékú doji-t alakít ki az árfolyam. Jó példa erre a tegnap Rácz Balázs cikkében már említett JAVO, ahol mindez megtörtént, de jó szűrőrendszert kellett alkalmazni ahhoz, hogy észrevegyük.
Ennek a módszernek a gyengesége éppen ebben rejlik. Nehéz észrevenni, pláne nehéz jó szűrési paramétereket találni rá, amikor több ezer részvény közül kell megtalálni a lehető legjobbat. Emellett a belépési pont viszonylag magasan lesz, ami behalt kitörés esetén megint csak csökkenti az esélyeinket a jelentősebb nyereségre.
Mi több év alatt számos tesztet futtattunk le keresve azon hasonlóságokat, amiket a részvények árfolyamai produkálnak kitörés előtt. Keveset találtunk, de a tesztek azt jelezték, hogy ha középtávú, 1 hónapnál hosszabb pozíciót célzunk meg, akkor az éves csúcstól 3-5%-ra lévő részvényeket kell vizsgálnunk. Ezen belül azokat, amelyek lényegesen jellemző volatilitásuk alatt vannak. Az első meghatározáshoz vehetjük például a Stochastic indikátort (a második paramétert 1-nek, az elsőt 260-nak vegyük), és nézzük meg a 95 és 97 között lévő értékeket mutató részvényeket. Az éves maximumtól való távolság ötlete „CS” fedőnéven futó kollégám agyából pattant ki. (Azzal ne törődjünk, amit az ortodox és rugalmatlan szakirodalom tanít: a Stochastic magas értéke önmagában még nem jelent túlvettséget, pláne ilyen extrém beállítás esetén – másrészt a fent említett paraméterek enélkül az indikátor nélkül is beállíthatóak). Ezek után, vagy akár ezzel párhuzamosan vizsgáljuk meg a másodikat, hogy mely részvények szűkültek be, várva a kitörési lehetőséget. Ehhez Nosztrai Ádám kollégám által kifejlesztett indikátort használtam, amely kiugróan magas értéket mutat, ha a jellemző volatilitást szokatlanul alulmúlja az utolsó napok volatilitása.
Gyakorlatilag ezt a módszert alkalmaztuk a FAL esetén, ahol a papír viszonylag hosszú ideig konszolidált a 48-51 dollár közötti sávban. Nem mellékes az a tény, hogy eközben a piac kisebb zuhanórepülést mutatott be, így a részvény számottevő relatív erőről tett tanúbizonyságot. Az éves csúcs beállítása még május 17.-én történt. A legjobb belépési zónák június elején, de inkább közepén voltak. Itt nagyon szűk sávba rendeződött be a papír és éppen jó helyen volt, hogy lendületet vegyen a kitöréshez. Jelen esetben a szerencse is közrejátszott, hiszen a részvény réssel nyitott, egyből számottevő nyereséget nyújtva. A stratégia kiemelendő előnyét ez az eset is mutatja: bekerülési értékünk alacsony, hiszen nem a kitörés után a tömeggel együtt rohanva jutottunk hozzá a részvényekhez, amely esetben már veszteségben lennénk.
Fontos, hogy az éves (vagy más beállított) csúcsot ne az utolsó pár napon produkálja a részvény, az ideális belépés valahol 1-3 hétre van a korábbi maximumtól. Természetesen mindez csak a stratégia alapját képezheti, piaconként, szektoronként és más okok miatt helyzethez igazítani kell.
Ideális megoldás ez a kitörés előtti papírok megtalálására? Nem, hiszen nem tudhatjuk előre, hogy megtörténik-e a hirtelen árfolyammozgás, illetve a nekünk ideális irányba következik-e be. A felvázolt stratégia és annak továbbfejlesztett változatai viszont alkalmasak arra, hogy növeljük stratégiánk hatékonyságát, a nyereség bővítésének valószínűségét és csökkentsük vele a kockázatot.
Faluvégi Balázs
Bridge Wealth Management
---
A technikai elemzést alkalmazó spekulánsok között toronymagasan a kitörés alapú stratégiák vezetnek. Nem véletlenül. A trend folytatódásának az egyik legbiztosabb jele a beszűkülést követően a partvonalon álló pénzek hirtelen beszállása, vagy (csökkenő trendek esetén) a részvények eladása. Jelzi, hogy pszichológiai oldalról alátámasztott a trend, hiszen sikerült új szinteket meghódítani, és a megugró forgalom sejteti: van még tartalék a tendencia folytatódására.
A stratégia és annak vállfajai – különös tekintettel a rövid távon kereskedőkre – azonban az utóbbi időben jelentős mértékben felgyorsították a folyamatot és rontották annak minőségét. Más szóval: a kitörésekre ma már pillanatok alatt rárepül a sáskahad és a szép termés reményét gyorsan eltünteti, ezzel magának is ártva. Mostanra a kitörések többsége nagyon gyorsan zajlik le, és a fürge pozíciózárások miatt nagyon sok igen hamar be is hal. Azok a türelmesebb spekulánsok, akik szeretnének hosszabb ideig ülni a trendben, érthetően nehezen kezelik a jelenséget.
Mit lehet tenni, hogy megelőzzük az ilyen helyzeteket?
Az egyik megoldás, hogy tágabb stoppot alkalmazunk, így a kitörés behalásakor a stop megbízás nem fog kiütni minket, ha később folytatódik a trend. Ezzel mind a kockázatunkat növeljük, vagy ha a jellemző pozíció méret csökkentése mellett döntünk, a hozamunk lesz kisebb. Emellett értékes időt fogunk veszíteni, ha a korábbi kitörési szint alá visszaeső részvény egy helyben toporog.
A másik megoldás, hogy a kitörésnél gyorsan reagálunk és gyorsan is zárjuk a pozíciót az első felbukkanó jelre, ami a hirtelen árfolyammozgás megállására utal. Ehhez jó stressztűrő képesség és érzék kell, ezért a többség számára egyáltalán nem javasolt.
A harmadik és célra vezető módszer, ha minél alaposabban megvizsgáljuk, hogy miként viselkedik egy-egy papír közvetlenül kitörés előtt, és ezekre a jelekre lépünk pozícióba. A legtöbb esetben a kitörést megelőző napokban a meglévő sávon, vagy folytatódást jelző alakzaton belül is egy kisebb sávot alakít ki az ellenállásnál (ha emelkedő trendről beszélünk), illetve óvatosan növekvő forgalom mellett fehér gyertyát vagy nagy alsó árnyékú doji-t alakít ki az árfolyam. Jó példa erre a tegnap Rácz Balázs cikkében már említett JAVO, ahol mindez megtörtént, de jó szűrőrendszert kellett alkalmazni ahhoz, hogy észrevegyük.
Ennek a módszernek a gyengesége éppen ebben rejlik. Nehéz észrevenni, pláne nehéz jó szűrési paramétereket találni rá, amikor több ezer részvény közül kell megtalálni a lehető legjobbat. Emellett a belépési pont viszonylag magasan lesz, ami behalt kitörés esetén megint csak csökkenti az esélyeinket a jelentősebb nyereségre.
Mi több év alatt számos tesztet futtattunk le keresve azon hasonlóságokat, amiket a részvények árfolyamai produkálnak kitörés előtt. Keveset találtunk, de a tesztek azt jelezték, hogy ha középtávú, 1 hónapnál hosszabb pozíciót célzunk meg, akkor az éves csúcstól 3-5%-ra lévő részvényeket kell vizsgálnunk. Ezen belül azokat, amelyek lényegesen jellemző volatilitásuk alatt vannak. Az első meghatározáshoz vehetjük például a Stochastic indikátort (a második paramétert 1-nek, az elsőt 260-nak vegyük), és nézzük meg a 95 és 97 között lévő értékeket mutató részvényeket. Az éves maximumtól való távolság ötlete „CS” fedőnéven futó kollégám agyából pattant ki. (Azzal ne törődjünk, amit az ortodox és rugalmatlan szakirodalom tanít: a Stochastic magas értéke önmagában még nem jelent túlvettséget, pláne ilyen extrém beállítás esetén – másrészt a fent említett paraméterek enélkül az indikátor nélkül is beállíthatóak). Ezek után, vagy akár ezzel párhuzamosan vizsgáljuk meg a másodikat, hogy mely részvények szűkültek be, várva a kitörési lehetőséget. Ehhez Nosztrai Ádám kollégám által kifejlesztett indikátort használtam, amely kiugróan magas értéket mutat, ha a jellemző volatilitást szokatlanul alulmúlja az utolsó napok volatilitása.
Gyakorlatilag ezt a módszert alkalmaztuk a FAL esetén, ahol a papír viszonylag hosszú ideig konszolidált a 48-51 dollár közötti sávban. Nem mellékes az a tény, hogy eközben a piac kisebb zuhanórepülést mutatott be, így a részvény számottevő relatív erőről tett tanúbizonyságot. Az éves csúcs beállítása még május 17.-én történt. A legjobb belépési zónák június elején, de inkább közepén voltak. Itt nagyon szűk sávba rendeződött be a papír és éppen jó helyen volt, hogy lendületet vegyen a kitöréshez. Jelen esetben a szerencse is közrejátszott, hiszen a részvény réssel nyitott, egyből számottevő nyereséget nyújtva. A stratégia kiemelendő előnyét ez az eset is mutatja: bekerülési értékünk alacsony, hiszen nem a kitörés után a tömeggel együtt rohanva jutottunk hozzá a részvényekhez, amely esetben már veszteségben lennénk.
Fontos, hogy az éves (vagy más beállított) csúcsot ne az utolsó pár napon produkálja a részvény, az ideális belépés valahol 1-3 hétre van a korábbi maximumtól. Természetesen mindez csak a stratégia alapját képezheti, piaconként, szektoronként és más okok miatt helyzethez igazítani kell.
Ideális megoldás ez a kitörés előtti papírok megtalálására? Nem, hiszen nem tudhatjuk előre, hogy megtörténik-e a hirtelen árfolyammozgás, illetve a nekünk ideális irányba következik-e be. A felvázolt stratégia és annak továbbfejlesztett változatai viszont alkalmasak arra, hogy növeljük stratégiánk hatékonyságát, a nyereség bővítésének valószínűségét és csökkentsük vele a kockázatot.
Faluvégi Balázs
Bridge Wealth Management
Portfolió link:
No comments:
Post a Comment