Ezt a cikket még Donyeckben, Ukrajnában írtam. Hogy a befektetéseid szempontjából ennek a helynek mi a jelentősége, arról később még lesz szó, ígérem, hogy érdemes végigolvasni ezt az írást. A város tágabb környéke iszonyatos szegénységgel, rettenetes állapotú utakkal, omladozó épületekkel van tele. Az innen alig 100 kilométerre lévői Mariupolban, ahol csodálatos tengerpart várhatná a fürdőzni vágyókat, bűzlik a tenger, és senki sincs benne még bokáig sem, mert a közeli gyár ide önti a mérgező szennyvizet. A jórészt a zavarosaban meggazdagadott gazdagok kis oázisokat alakítanak ki maguknak minden városban: kávézókat, éttermeket, klubbokat, ahol zavartalanul kikapcsolódhatnak. Ezek előtt az ukrán havi átlagfizetés három-ötszázszorosát érő autók parkolnak, gyakran a legalapvetőbb parkolási normákat is figyelmen kívül hagyva. Eközben az országon végignézve mindenütt nyomort, pusztulást, szomorúságot, és a régi rendszer iránti sajátos nosztalgiát tapasztalni.
Donyeck azonban kivétel. Bár itt is van Lenin tér, rajta az egykori forradalmár termetes szobrával, de a szeme sarkából ő is láthatja a McDonald’s-ot. A belváros pedig olyan rendezett, hogy néhol leesik az ember álla. Itt nem oázisok vannak a jómódúak részére, hanem maga a város belső része egy szép sziget a szegénység tengerében. A leginkább megdöbbentő azonban nem is a gondozott utcák és kertek látványa, hanem a helyi stadion. A hatalmas és alig két éve átadott épület lenyűgöző látványt nyújt, körülötte egy golf pályára emlékeztető gyönyörű parkkal. A stadion 400 millió dollárba került, és ez látszik is rajta, és bármennyire is fáj kimondani, hazánkban közel sincs ilyen szintű sportlétesítmény. Felmerülhet a kérdés: honnan volt pénz erre, amikor az országban az emberek nagy része csak úgy tud szó szerint túlélni, hogy saját kis kertjében termeli meg a mindennapi betevőt?
A válasz Rinat Akhemtov, a tatár származású, de helyben dolgozó bányász famíliától származású üzletember. Ő 1996 óta vezeti a város futball klubjának, az európai ligákban egyre inkább elismert és brazilokkal feldúsított Bányászok, a Shaktar csapatát. Akhmetov a világ egyik leggazdagabb embere, vagyona egyes becslések szerint meghaladja a 16 milliárd dollárt. Március óta világrekorder: ő tartja a legnagyobb értékű lakóingatlan vásárlásának a csúcsát, hiszen több mint 200 millió dollárt költött egy palotára, az orosz oligarchák által is oly kedvelt Londonban. Hogy honnan lett ennyire fiatalon ilyen gazdag, arra nehéz tőle transzparens magyarázatot kapni. Vállalatbirodalma bankokból, ingatlancégekből, ipari vállalatokból, de legfőképpen az acél és szénbányászatból közvetlenül vagy közvetve érdekelt mammutokból áll.
Donyeck, ahogy már bárki kitalálhatta, igazi bányászváros múlttal rendelkezik, és bár a Szovjetúnió felbomlása után a szénbányászat a kihalás közelébe került, a politikai vezetés mindent megtett a megmentése érdekében, függetlenül annak életképességétől. Ennek a folyamatnak az élén az a Viktor Janukovics állt, aki 2002 és 2005 között az ország miniszterelnöke, tavaly óta pedig az elnöke. A szavazókat nem zavarták azok a tények, hogy Janukovics több évet ült fegyveres rablásért (rossz nyelvek szerint ezért váltott fegyver nélküli rablásra...), az hogy összevissza hazudozik a végzettségéről az önéletrajzában, és még kevésbé az, hogy 2004-es választási csalással megnyert elnökségét csak a narancsos forradalom tudta megakadályozni. Akhmetov az ő pártjának elszánt támogatója, és nem mellesleg parlamenti képviselője is, noha a szavazásokat és az üléseket ritkán tiszteli meg jelenlétével. Az oligarchák harcának egyik látványos eseménysorozata volt a Kryvorizhstal acélgyár privatizációja. Akhmetov az akkori elnök, Leonid Kuchma (akinek elnöksége alatt gyanúsan korán haltak a kritikus hangot megütő újságírók...) vejével együtt 800 millió dollárért kapta meg a vállalatot 2004-ben, de a fent már említett választási csalást követően hatalomra került Juscsenko indíttatására az ügyletet semmissé tették, majd mindössze egy évvel később közel 5 milliárd dollárért adták el a céget az indiai milliárdos Mittal birodalmának, a korábbi ár ötszöröséért.
Hogy a nyersanyag illetve a nehézipar (szén, acél) iránti vállalatokra ekkora a kereslet az nem csoda, hiszen a gazdaság gerincét a szovjet időkben ez alkotta, és jórészt most sincs ez másként. A tőzsdén lévő részvények többsége is ezekhez a szektorokhoz köthető. Ezek remekül teljesítettek az utóbbi években, még ha a 2008-ban kiterjedt válság hatalmas hullámvölgyet is okozott (a reálgazdaságban is). Az ukrán részvénypiac vezető indexe, az elmúlt közel 9 évben évi átlag 38%-os hozamot ért el. Minden 2002-ben befektetett 1000 hrivnya ma több mint 25 000-et ér (amiben jelentős szerepe volt az inflációnak is). Ám éppen az az egyoldalúság jelenti az ország tőzsdéjének a nagy hátrányát is.
Ukrajna és a hozzá hasonló társadalmi fejlettségű országok esetén a felemelkedés szinte kizárólag egyetlen tényezője a kitermelhető nyersanyagok világpiaci árának alakulása. Erre remek példa Nigéria vagy akár Oroszország olajár függősége. Amíg Ukrajna exportjának közel 50%-át teszi ki az acél, addig az oroszok exportbevételeinek 80%-át adják a nyersanyagok, de még inkább érzékeny Nigéria az olaj árfolyamára, amely kivitelének 95%-át jelenti. Ezekben az országokban nincs gazdasági csoda, csak erős korreláció egy felívelő nyersanyaggal vagy energiahordozóval. Ha ezek emelkednek, akkor a nagy átlagban a részvények is, ha zuhannak, akkor szintén. Az olaj árfolyama közel ötszörösére nőtt 2002 eleje óta, míg az orosz részvénypiac hatszorosára. Az acél esetén a növekedés ugyan “mindössze” hatszoros, de a hrivnya leértékelése már megmagyarázza a mozgás nagy részét. Természetesen más tényezők is jelen voltak és vannak most is, de a fő ok ezekben keresendő.
Mindez nem azt jelenti, hogy az említett országban, országokban nem érdemes pozíciót felvenni, sőt. Csak tisztában kell azzal lenni, hogy enyhe túlzással egy ukrán részvénycsomag egy nagy adag acél long, az orosz ETF, de még inkább nigériai befektetések egy adag olaj long pozíciónak felelnek meg. A társadalmi és gazdasági fejlettség sokkal inkább determinálja egy ország vagy régió reálgazdasági sikereit és ezek keresztül a részvénypiac megalapozott fellendülését, ezért hosszútávon valószínűleg vannak jobb célpontok is.
---
Ha szeretnél hasonló cikkeket olvasni, akkor iratkozz fel a Magas Hozamcélú Befektetések Magazinra itt: www.bwm.hu
No comments:
Post a Comment