Indexek reálértéken

Nem telt bele két nap sem, és máris megvolt az előző bejegyzésben jelzett, akkor még csak hajszál híján 11,5 éves mélypont. Monndhatjuk, hogy a fejlett világ legfontosabb benchmark-jának használt részvényindexe majdnem 12 éve egy cent értéket sem termelt a befektetőknek. Nagyjából békeidőben, és gazdasági növekedés mellett.

De az előző bejegyzésben azt is jeleztem, hogy ebbe az infláció hatását figyelembe sem vettük. Most megtettem, az amerikai index esetén 2,7%-ot egyenletesen leosztva, az európaiaknál 3%-kal ugyanígy kalkulálva, az indexek 1990-es kezdőértékét figyelembe véve. Az eredmények megdöbbentőek.

S&P 500:

Mindenki aki 1995 márciusa óta (14 év) szállt be, reálértéket tekintve veszteségben van. Az éves átlagos reálhozam 1990-től 1,5%.

DAX:


Mindenki aki 1996 októbere óta (több mint 12 év) szállt be, vagy azóta nem 2002 decembere és 2003 júniusa között vett, reálértéket tekintve veszteségben van. Az éves átlagos reálhozam 1990-től 2,8%.

CAC40:


Mindenki aki 1990 eleje óta (több mint 19 év) szállt be, kivéve néhány hónapot időközben, reálértéket tekintve veszteségben van. Az éves átlagos reálhozam 1990-től -1,2%.

A részvénypiac statisztikai értelemben a kockázatmentes befektetésekhez képes statisztikai előnyt mutat. De önmagában a klasszikus Buy&Hold megközelítés még ilyen hosszú időtávon is lehet gyenge teljesítményű.

---

Akit érdekel, hogy a magyar részvény és állampapírpiacon a külföldiek mit és miért csinálnak, azok hallgassák meg a Gazdasági Rádió velem készült beszélgetését itt.

---

Hamarosan a BWM Meggyőzően Kockázatos Alap az Access Alapkezelővel együttműködésben működik tovább. Az eddigiekről lesz részletes elemzés is kb. kté hét múlva. Addig is a változások megtekinthetőek itt.

Dow és a mélypont

Olvasom mindenfelé, hogy 6, majd 7 éves mélypontolra süllyedt a Dow. Bár régóta nem a legfontosabb index, de preszizs és hírértéke még mindig nagy, ezért érdemes megvizsgálni néha.

Nos, valóban majdnem 7 éves mélyponton van. Ma 7249 ponton is volt, ami viszont alig 56 ponttal magasabb a 2002 októberi, napon belül beállított minimumtól. Ami sokkal érdekesebb: ha ennyivel többet esett volna, akkor több mint 11 éves mélyponton lenne, ettől ma egy hajszál választotta el. Vagyis az egyik legfontosabb részvényindex gyakorlatilag 11 éve nem állított elő értéket a befektetőinek.

Ráadásul akkor még reálértékről nem is beszéltünk. Egyébként a Dow történetében csak 4 alkalommal fordult elő, hogy hat egymást követő hónapban veszített az értékéből, ha jövő héten nem megy vissza mintegy 10%-ot 8000 pont fölé, akkor ez lesz az 5. alkalom. Eddig csak egyszer fordult elő, hogy ennél többször - egészen pontosan 9 alkalommal - esett minden hónapban egymás után az index, és ez nem a Nagy Világválság és nem is az olajválság idején fordult elő. Ehelyett 1941-42-ben, de a rossz sorozat még jóval Pearl Harbour előtt kezdődött, egyébként akkor "csak" 30%-ot veszített a csúcshoz képest az index, és a hadiipar felpörgése miatt akkor járt utoljára 100 pont alatt a Dow. Az pedig csak az inflációs és horroisztikus kamatszintű időkben, 1982-ben történt meg, hogy a megelőző 12 hónapból 10 volt veszteséges, ma ez a szám 9-nél jár ha nem lesz 10% rally jövő héten. Ezen adatok arra utalnak, hogy ha nem omlik össze a reálgazdaság is (a pénzügyi után) legalább annyira mint a harmicas évek elején, akkor ez fontos és akár végleges támasz is lehet.

---

De mi is történt akkor, amikor utoljára ilyen mai szemmel nézve mélységekben járt a Dow? 1997-ben a mostani szintek környékén a fejlett országokban mindenki az Internetről beszélt, itthon éppenhogy csak elindult a TV2 és az RTL Klub. Diana alig egy hónappal korábban halt meg. Clinton 9 hónapja kezdte meg a második elnöki ciklusát, és a világnak fogalma sem volt róla hogy ki az a Monica Lewinsky. Milosevics akkor került a Jugoszláv (!) elnöki székbe. Nem létezett még Euro és a Tocsik-botrány miatti per még el sem kezdődött. Nem létezett még Google sem, és Steve Jobs akkor tért vissza az Apple-hez, hol volt még akkor még az iPod és iPhone. Még be sem mutatták a Titanic-ot, a zenei toplisták élén pedig a Mo' Money Mo' Problems volt az egyik éllovas (pedig szörnyű) - Amerikát és a fél világot azóta is ez kísérti.

Devizaárfolyam-hatás a Befektetési Alapokra

Kaptam egy levelet, benne egy érdekes kérdéssel, ami sokakban felmerül mostanában. Szokás szerint ismét egy kicsit más oldalról fogom megvilágítani a kérdést.

Tisztelt Alapkezelő!

********** vagyok, s rendelkezem ********* darabbal a Meggyőzően Kockázatos Alap befektetési jegyeiből. Az elmúlt időszakban igen szépen teljesített az alap, amihez szeretnék gratulálni, de egyben ehhez kapcsolódóan lenne merült fel bennem egy kérdés is.

A honlapon található januári portfoliójelentés szerint, a hozam feléért a forint gyengülése „okolható”. Ez a folyamat lényegén februárban is tartott, s az alap teljesítménye ugyanúgy jó volt mint januárban. A kérdésem az lenne, hogy ha a forint visszaerősödik (mint ahogy tette azt az elmúlt két napban), akkor számíthatunk-e az alap nettó eszközértékének a csökkenésére, vagy esetleg a januári jelentés óta változott-e az alap összetétele, melynek eredményeként esetleg az elmúlt időszak szép hozama „realizálható”?

Remélem kérdésemmel nem „titkos” vagy „bizalmas” infók után érdeklődtem!

Válaszukat előre is köszönöm!

Általánosságban van lehetőségem válaszolni. Az Alap eszközeinek a nagy része devizában van, a Tájékoztatóban is jeleztük hogy van devizakockázat. Így a forint gyengülése hozzájárul a hozamokhoz, az erősödése rontja azt. Viszont elméletileg és gyakorlatilag is nyitva van azonban annak a lehetősége, hogy fedezeti ügyletet kössön az Alap. Hogy köt-e ilyet, mikor és hogyan az napról napra változhat, mindenesetre két héttel ezelőtti blog bejegyzésemben már írtam, hogy ez mostanság nem egyszerű, ugyanakkor megfontolandó, tekintve, hogy az árfolyam gyújtópont közelében van.

Ami viszont fontosabb. Mi lenne, ha sziklaszilárd és egyértelmű választ adnék a fenti kérdésre? Az alábbiakat írhatnám:

A. Az Alap devizapozíciói lényegében nem változtak, ezt nem is tervezzük, ha a Forint visszaerősödik, az alap egy jegyre jutó nettó eszközértéke a befektetési teljesítménytől függően csökken, vagy lassabb ütemben erősödik.

B. Az Alap összes eszközét Forintra váltottuk, vagy teljeskörű fedezeti ügyletet kötöttünk, így akármerre is megy a devizaárfolyam, az alap forintban számolt egy jegyre jutó nettóeszközértékére az már nem lesz hatással. Persze ez azt is jelenti, hogy ha gyengül tovább a hazai fizetőeszköz, akkor az Alap azon már nem nyer ezen semmit.

Bármelyik választ is kapod, újra nyomás alatt leszel. El kellene döntened, hogy miként alakul majd a HUF/EUR. Van, aki 260-as, van aki 350-es árfolyamot vizionál őszre. Napestig olvasgathatod a nyilatkozatokat. Forgatókönyveket állíthatsz fel. Összességében akár napi szintű, befektetési/kereskedési döntést kell hoznod.

Ha devizaspekuláns vagy, ez rendben van. De a Befektetési Alapokba való beszállás nem erről szól, pláne egy hosszútávú Alap esetén. A döntés és az azt megelőző folyamat a portfolió menedszer dolga. Azért fizetsz neki, hogy ne neked kelljen ezt megcsinálni. Ha helyette akarod megcsinálni, két dolog történhet: rosszabbul döntesz ezért alacsonyabb hozamod lesz vagy jól döntesz, de akkor addig feleslegesen fizetted ki az alap bekalkulált díjait ÉS valószínűleg kevesebbet nyertél korábban. Ha Befektetési Alapba teszed a pénzed, de te akarsz dönteni mindenben, semmiképpen sem jársz jól. Az Alapok arra valók, hogy ezt a feladatot ne neked kelljen elvégezni.

Pofátlanság vagy kétségbeesés?

Az egyik hazai, nem is kicsi kereskedelmi bank, az alábbi tartalmú levelet küldözgeti ügyfeleinek, akik nagyobb összegű üzleti célú hitelt vettek fel. Az azonosításra alkalmas részeket kivágtam vagy kiradíroztam (és kérem, hogy ne írjatok email-t, hogy melyik bankról van szó, mert nem fogok rá válaszolni). Azt nem kétlem, hogy a bankok a külföldi források terén nehézségekbe ütköztek, de akkor is nehéz eldönteni, hogy pofátlanságról van szó, vagy ennyire kétségbe vannak esve. A levél kb. olyan, mintha megvennél 1 kg krumplit, majd a zöldséges az utcán utánad szaladna, hogy légyszi-légyszi legyen már mégis egy kicsit drágább. Kíváncsi lennék, hogy pl. a ROE mutatók tekintetében az évekig Európa-rekorder magyar bankokokat ki fogja megsajnálni. Legalább felajánlottak volna valamit, például a válság kilábalási szakaszára kedvezményeket, esetleg futamidő hosszabbítást, vagy legalább egy jegyet a Rádiókabaré következő előadására.

Mindenesetre a levél stabil tünete annak, hogy a válságnak még nem értük el a mélypontját (bár közel vagyunk), főként a világgazdaság többé-kevésbé perifériáján nem.

Javuló származtatott alapok

Válság és kockázatkerülés ide vagy oda, a származtatott alapok (jellemzően, de nem kizárólag: tőkeáttételt használható, árfolyamesésre is spekulálható alapok) szépen lassan, különösebb szenzációkeltés nélkül tért nyernek Magyarországon is. Érdemes elolvasni a Napi Gazdaság cikkét a válsággal dacoló származtatott alapokról, amiben engem is kérdeztek. Az alábbi ábra pedig beszédes:

Az elmúlt két év relatív tőkeváltozását mutatja, kékkel az összes alapét, pirossal a származtatott alapokét. Nemcsak a befektetési teljesítményt, hanem a befektetők tőkemozgását is ábrázolja. Az is érdekes, hogy a származtatott kategória megduplázta nagyságát, amíg az összes alapokban lévő vagyon kisebb, mint két éve (nominálisan, reálértéken még rosszabb a helyzet). De mivel egyes alapok a válságban is kiugró eredményt érnek el, ezért a befektetők is keresik őket, így az őszi amúgy is enyhébb visszaesés után majdnem mindenkori csúcsán van. Megkockáztatom: tavasz végére el is éri azt.

Update: egy érdekes cikket közölt ezekeről az alapokról a netfolio.hu is.

A haza mindenek előtt

A forint az euróval szemben átlépte a 300-as árfolyamot, majd tegnap és ma éles korrekcióba kezdett. Tette ezt azután, hogy még a 290-es feletti értékek is mindenkori minimumok, és tavaly jellemzően 230 és 270 között mozgott az árfolyam, így még jóindulattal is legalább 8%-os gyengülésről beszélünk alig több mint egy hónap alatt. Persze az eseményeket lehet így is értékelni, ahogy az egyik online gazdasági hírportálon volt olvasható:

"Havi csúcsán a forint!

2009.02.05 17:01

Áttörte az eddig két alkalommal erős támasznak tartott 294-es szintet ma késő délután az EURHUF árfolyam (lefelé), így a forint február havi csúcsára jutott."

Öt nap után, amiből egy nem hétköznap, egynek pedig még nincs vége, sikerült felkiáltójellel, szenzációként tálalni a havi (!), vagyis inkább 3,5 napos csúcsot. Jobb esetben a 30 napos maximumra szokták mondani, hogy havi csúcs, függetlenül a naptári hónaptól. Szép dolog a hazaszeretet, de néha ehhez hasonlóan elfogult, és így a pozíciókra is egyoldaló megközelítést magával hozó szemlélet veszélyes lehet. Nem mindig igaz, hogy emelkedés=jó, esés=rossz. Nemcsak a saját szemszögünk és kitettségünk miatt, hanem azért is, mert néha egy utolsó nagy esés hozhatja el a kiérlelt fordulatot, míg egy kierőszakolt vagy éppen potenciálisan átmeneti (így talán korai örömöt okozó) változás inkább csak a problémát söpri átmenetileg a szőnyeg alá, és egy még mélyebb válságnak ágyazhat meg. Szerintem ugyan a forint gyengülés nagy része már megvolt (ha csak nem lesz a mostnainál is sokkal súlyosabb, valódi világvége hangulat a nemzetközi piacokon), de még nem beszélhetünk trendfordulóról. Egy ilyen átmeneti időszak idején érdemes még inkább átgondolni tiszta fejjel, hogy a devizapozícióinkat lefedezzük-e.

(Update: ez nem egyszerű mostanában, a bankok sorra emelik fel a letéti igényeket a határidős deviza ügyletekhez szükséges letéti igényeket. Így még ha fedezeti céllal is szeretne valaki ilyen pozíciót kiépíteni, akkor 15-20%-ot kell letenni letétként. Bár ez lehet rövidtávú állampapírban, egy magas kockázatú stratégia eredményességét 20%-kal is visszavetheti az ilyesmi. Ilyen körülmények mellett is mindenki maga dönti el, hogy érdemes-e a devizakockázatot vállalni, vagy nem.)