Az Overnight minden szempontból meglepő film. Amikor pár éve hallottam a Moszkva Tér c. kiváló alkotás rendezőjétől, Török Ferenctől egy interjúban, hogy a tőzsdéről szeretne filmet forgatni, azóta vagyok kíváncsi, hogy milyen lesz az első magyar tőzsdés mozi. Úgy hallottam, hogy a nyilvános premier csak szeptemberben lesz, de a Titanic Filmfesztiválon most bemutatták két alkalommal – le is csaptam a lehetőségre. Rengeteg – bevallom főként negatív – előítélettel viseltettem a film iránt, ezek közül azonban kevés vált be.
A „bróker” mint olyan – kihalóban lévő dinoszaurusz. Minden igaz rá, ami a 65 millió éve élt óriáshüllőkre: sokszor túl nagy, túl sok jelentőséget tulajdonítanak neki, nem életképes, mégis okos, nem fog eltűnni, csak átalakul: lesz belőle vagyonkezelő, tanácsadó, elemző, akvizíciós csoport, corporate finance-es, kockázati tőkés, a gyengébbje pedig ingatlanközvetítésbe fog majd, helyüket pedig átveszik a számítógépek. Szinte biztos voltam benne, hogy a film a sablonok és klisék tengerében fürödve a minimum a 10 évvel ezelőtti hőskor világát (erre a film producere egyébként utalt is) fogja realistának gondolt, de valójában béna mese formájában bemutatni, és a könyörtelen brókervilág és a fellegekben járó filmesek képtelenek lesznek harmóniát alkotni, helyette egy össze nem álló, főzhetetlen masszát fogunk kapni. Nos, nem így lett, de a stáb egy egészen furcsa csellel érte el, hogy az alkotás ne essen bele ebbe a hibába.
SPOILER WARNING (aki szeretné megnézni a filmet, és nem szeretné tudni előre hogy mi fog történni, az ne olvassa tovább a bejegyzésemet)
A cím zseniális. Egyszerre jelez a szakmához értőknek, utal ötletesen a történetre, és még jól is hangzik. A sztori egy bróker körül zajlik, akinek gyakorlatilag (kicsit több mint) 24 óráját mutatja be. A Bodó Viktor által alakított Vas Péter egy szakmailag nem teljesen tisztázott csalást hoz össze egy német ügyfele pénzével. Neki 25%-os hozamot ígért (az nem derül ki milyen időtávra – valószínűleg jobb is), de aktuálisan csak 10%-nál tart. Délelőtt azonban jelentkezik az ügyfél, hogy azonnal kivenné a pénzét. Kétségbeesésében Indiában hasonló munkát végző régi barátját hívja fel, hátha ő tud valami jó befektetési lehetőséget neki, amellyel egyetlen éjszaka alatt kipótolhatja a kérdéses összeget.
Azt gondolhatnánk, hogy emiatt a film gyors, pörgős, hirtelen vágásokkal, pattogós zenével és dinamikus operatőri munkával festi le a történetet. Hatalmas tévedés, éppen az ellenkezője igaz. A film ritmusa inkább hasonlít egy lassan hömpölygő – néhol kissé zavaros – folyóhoz, mint egy vadul örvénylő és gyorsan lefolyó vízesés rendszerhez. A mintegy 90 perc alatt egyetlenegy alkalommal sem kapunk gyomorgörcsöt, nem markolásszuk a karfát, nem dőlünk a lábunkat rázva előre, és nem is nézünk meglepődve, mint Rozália a filmszínházban. Helyette nyugodtan üldögélünk, és tagjainkat lezseren kinyújtózva kényelmesen bambuljuk ahogy Bodó Viktor helyrehozza teljes életét, amíg a Föld szép lassan és méltóságteljesen megfordul a tengelye körül. A legjobb szó a film tempójára, a színvilágra, a karakterek jellemére talán a melankolikus lenne. „Csak semmi izgalom” mondhatnánk, de nem azért mert nyugodtak vagyunk, inkább csak lassúak és beletörődőek.
A forgatókönyv humora nagyszerűen egybevág ezzel. Semmi látványos hahota, helyette az amerikai típusú gyorsan csattanó sziporka találkozik némi magyar pesszimizmussal és csipkelődéssel. Akármilyen hihetetlenül hangzik is, ez remekül működik. Kiváló példa erre, ahogy Török Ferenc és az ügyes színészek (hmmm…Mucsi Zoltánnak tényleg minden magyar filmben van szerepe?) látványosan alázzák a budapesti taxisokat (nem alaptalanul, ráadásul tőzsdés berkekben amúgy sem szeretik a taxisokat, hadd ne idézzem a híressé vált mondást), akik felvonultatják a teljes arzenált: a reggeli dugóban anyázzák a motorosokat, éjjel nyavalyognak hogy dolgozniuk kell („Nem értem miért nem alszanak ilyenkor az emberek”), és még a legismertebb utcákhoz is menet közben bénázva a térképeket nézegetik. De szintén ügyesen van elhelyezve a kő-papír-olló világbajnokság poénsorozata is.
Szakmai szemmel nézve súlyos hibákat azért találunk a filmben. Már néhány kifejezés is furcsa: „OlajRA shortolok”, „nem zártam EL a pozíciót”. Vannak nyilvánvaló hülyeségek: „Egy búzaszem 12 000 alkalommal cserél gazdát amíg kenyér lesz belőle”, „Megyek az árutőzsdére”. Külön említést érdemel a film elején az egyik bróker háza elé kiöntött búza esete, ami a valóságban soha nem fordulhatna így elő.
Maga az a megoldás sem valósághű, ahogy Vas Péter Indiában dolgozó barátja kihúzza cimboráját bajból. Kollégája egyik ügyfele ugyanis szállodai takarítócéget vezet, amelynek egyik alkalmazottja egy ottfelejtett zakóban talál egy meghívót egy éjjeli partira, ahol teljes véletlenségből megtudnak egy olyan bennfentes információt, amivel a másnapi nyitás során 20%-ot nyernek, majd néhány óra alatt vissza is utalják a pénzt. Életszerű…roppant életszerű. :) Ha túllépnénk azon, hogy ez körülbelül négyszer akkora büntetést magával hozó kategória, mint ami az eredeti kiindulópont volt, és kizárt, hogy így lehessen bennfentes információt szerezni, és ily módon kihasználni, akkor is ott van az alábbi probléma: gondolhatja bárki is, hogy ez 10+ m EUR esetén senkinek sem tűnik fel? Sem az indiai brókercégnél és tőzsdénél, sem bármelyik Felügyeletnél, sem a hazai brókercégnél? Ugyan…persze a sztoriért mindent…Aztán ott van a most már pár hete nem BÉT-hez tartozó Vörösmarty téri épület. Aki járt ott, az tudja, hogy általában masszívan kitölti a csend, ehhez képest a filmben az árutőzsdei kereskedés zaja tölti be, még azt a lépcsőházat is, ahol akárhányszor jártam soha nem jött velem szemben senki.
Szép képekkel operál az operatőr, aki szemmel láthatóan ;) komoly súlyt kapott a filmben. A színek látványosan teszik fakóvá az elvileg izgalmas, mozgalmas világot, és tolerancia nélkül törekednek arra, hogy még véletlenül se pörögjön fel a pulzusunk 60 fölé. Török Ferenc nem akart belezuhanni a képi és zenei sablonokba, ezért élesen és meglepő módon visszaszorította ezeket és minden várakozást (feltehetően) tudatosan szabotált. Bár vannak súlyos szakmai tévedések, de a rendező remekül érezte, hogy ha ezekre nem épít túlságosan, nem is lesznek nagyon zavaróak. Valószínűleg szándékosan hagyta benne őket: a nagyközönségnek szeretne kedvezni.
(Egyébként a világ eddigi valamennyi tőzsdével foglalkozó filmje hemzsegett a szakmai hülyeségektől és az életszerűtlen helyzetek tömegétől – kivéve a nem tökéletes, de ahhoz nagyon-nagyon közel álló Wall Street – itthon Tőzsdecápák - név alatt futó filmet.)
Súlyos hiányosság a történetben, hogy a Közép-Európa teljes mobilhálózatát megbénítani képes akció semmilyen módon nem passzol bele a filmbe, azt gyanítom hogy eleinte a forgatókönyvben is nagyobb szerepet játszott, majd kivágták (például azt, hogy főhősünk nem tud telefonálni indiai haverjának, éppen amikor a legnagyobb szükség lenne rá…ki tudja). Az árutőzsdei brókert alakító Nagy Ervin karaktere is a vártnál kevésbé hangsúlyos. (pedig tőle és Töröktől elvárnánk egy olyan zseniális jelenetet, mint amilyen a besült pornóforgatásé a Szezon című filmben).
A leglátványosabb alakítás minden kétséget kizáróan Eszenyi Enikőé, aki az iroda back-office-át alakítja egy személyben (!!!), és enyhén szólva is igyekszik felhasználni nőiességét a munkahelyén folyó kis hatalmi játszmákban.
Egyébként nagy jóindulattal is kétségbeejtő, hogy a forgatás alatt készült egyik beszélgetésben mind Török Ferenc, mind Eszenyi Enikő ezt a figurát következetesen „bróker” illetve „brókernő” meghatározással emlegetik, noha a filmben egyértelműen kiderül, hogy köze nincs ehhez a szerepkörhöz. A jobbik lehetőség az, hogy egyszerűsítettek az újságíró (és az olvasók) kedvéért. A rosszabbik viszont az, hogy halvány lila gőze nincs egyiküknek sem, hogy miről csinálnak filmet. Az azért inkább az első verziót erősíti, hogy a film egyik producere tájékozottabban nyilatkozik: „Ma már ennél sokkal szabályozottabb keretek között folynak a tranzakciók; az a trükk, az a bűncselekmény határát súroló húzás, ami ennek a történetnek a fővonalát adja, napjainkban már nem nagyon fordulhatna elő.”
http://www.origo.hu/filmklub/20060728brokerek.html?pIdx=1
De a többiek játékára és munkájára sem lehet komoly panasz, a film minden izében profi, a stáb érett alkotást tett le az asztalra. Sokat mégse várjunk tőle: egy esős vasárnap délutánra jó lesz, kicsit elbódít, kicsit megmosolyogtat, kicsit kikapcsol.
A film vélhetően csak szeptembertől adják a mozik és nem fog átütő sikert aratni sem a pénztáraknál, sem a kritikusok körében, ám nem is fog látványos csalódást generálni. De Török Ferenc nem is spekulatív pozíciót nyitott, hogy nagyot kaszáljon…hanem lefedezte magát, ráadásul eredeti módon tette ezt (mondjuk egy egzotikus opcióval), ezért a legjobb filmje marad a Moszkva Tér, de az Overnight-tal sem fog veszíteni, mert kellemes, nézhető, profi munka, ugyanakkor nem is fog maradandó nyomot hagyni a lelkünkben.
Tőzsdéről készült filmekben pedig marad a Wall Street mint minden idők legjobbja, idestova már 20 éve. Senki meg sem közelítheti.
