Vannak könyvek, amelyek elolvasása után, esetleg már közben is, súlyos hiányérzet alakul ki az olvasóban. Ezek nem rosszul sikerült művek, hanem olyanok, ahol elszalasztott lehetőséget érzünk a sorok között, vagy a fejezetek közötti üres helyeken láthatatlan módon elrejtőzve. Ezen felül vannak olyan könyvek is, ahol ez a valami nagyobbra és többre törekvő potenciál , nemhogy elbújna valahol, hanem egyenesen a képünkbe mászik, elemi erővel tombol és szinte erőszakosan próbálja meg szétfeszíteni rácsait, amit a szerkesztő, az üzleti realitás, vagy más felsőbb hatalom rákényszerített. Ilyen Zsiday Viktor könyve is.
Az egyik leginkább legsikeresebb hazai portfolió menedzser ugyanis első látásra egy olyan könyvet írt, ami a történelem legérdekesebb spekulációs buborékaiba enged bepillantást, szakmai szemmel, mégis érthető, sőt szórakoztató módon. Jelent már meg itthon ehhez nagyon hasonló témájú füzet, még 1995-ben Kenneth Galbraith "A Pénzügyi Spekulációk Rövid Története" című, felszínt kapargató, rövid munkáját fordították le (a szakirodalom listánkban (PDF) is régóta szerepel). Bár Galbraith ismert és tisztelt közgazdász volt, aki számos fontos pozíciót töltött be az amerikai kormányzat felsőbb köreiben, és aki az említettnél jóval részletesebb művet is kiadott az 1929-es krachról, mégis alapvetően elméleti szakembernek tekinthető. Soha nem kellett a piacon, a piacról megélnie, és bár írt róla, átlátta a folyamatokat, kevés fogalma lehetett arról, hogy milyen érzés lehet kitettséggel, pozícióban átélni piaci kataklizmákat, közben pszichológiai nyomás alatt nehéz döntéseket hozni az árfolyamváltozásokra spekulálva. Ezért a könyvétől nem várunk sokat, és a mélyebb tartalom megcsillogtatására is maximum társadalmi, vagy közgazdaságtani oldalról számíthatunk.
A "Mániák és válságok a tőzsde hőskorában" esetén azonban nem ez a helyzet. Olyannyira nem, hogy mind a szerző, mind az előszó írója, a könyv elején és a végén nemcsak sejteti, vagy önkéntelenül megmutatja, hanem egyenesen a képünkbe dörgöli: ez a könyv többre hivatott, mint amiről szól. Teljesen igazuk van. Szabó László az előszó első két mondatában egyértelművé teszi, hogy nemcsak a történetmesélés a cél. Azt, hogy a szerző is kényelmetlenül érzi magát a kényszerzubbonyban, amit a portfolio.hu füzetek terjedelme és az elvileg könnyedebb, valós jelentőséget csak távolról megmutató történelmi mesék erőltetnének rá, világosan mutatja, hogy a vívódásáról és eredeti elképzelése feladásáról az utószóban explicite megemlékezik.
A konfliktus és a hiányérzet forrása, hogy egyszerű elbeszélő jellegű, tankönyvi, modern dokumentarista jellegű könyvet, vagy gyakorlati segítséget, mélyebb összefüggéseket is feltáró anyagot adjanak az olvasó kezébe. Az eredeti cél nyilvánvalóan az első volt, de bizonyos szerzők, bizonyos tapasztalat birtokában a potenciál bőven kinövi ezt. Itt nem csupán arról van szó, hogy a Zsiday tudása, de még inkább tapasztalata enyhén szólva is túlterjeszkedik azon, hogy sztorizgasson, de egyfajta szakmai igényességről is, ami visszaköszön az egész füzetben, és ami által megszületett az utószó, ahol a tanulságok levonása, az igazi értekezés fájdalmasan röviden jelenik meg.
A könyv nagy részében néhány klasszikus spekulációs mánia mellett, mint például a Dél-Tengeri Társaság, John Law pénzgyára gerjesztette eszközinfláció, vagy a Hunt-fivérek ezüst corner-je, inkább olyan történetek kerülnek terítékre, amik kevésbé ismertek. Még számomra is, pedig jó pár könyvet elolvastam már, van olyan amiről hallottam, de részletesen nem ismertem a történetüket, és olyan is akad, amelyről még sohasem hallottam. A fejezetek kronológiai sorrendben haladnak, de a kis keretekbe foglalt, tartalmilag releváns érdekességek is megjelennek, ami színesebbé teszi a könyvet. A szöveg könnyed, kifejezetten jól fekszik egy álmos hétvégi délutánra vagy strandra is, olyanoknak is, akik nem mozognak otthonosan a tőzsde világában (tulajdonképpen nincs is ember, aki mindig otthonosan mozog). Mégis érezzük, hogy értéket és igényességet kapunk. Kifejezetten jól sikerültek humor szempontjából is a Poyais-ról (erről a történetről most hallottam először), vagy a Jay Gould-ról szóló részek. Nagyon kevés helyen érezzük azt, hogy valamiről felesleges volt írni, ilyen például az, amikor Gould származása vagy a befektetési bankárok vallási és bőrszínbeli háttere kerül terítékre. Egyrészt a könyv témaköréhez ennek semmi köze, másrészt itthon az ilyesmi még sok csendes magányban olvasó számára is értelmetlen indulatokat gerjeszthet.
A könyv remekül illusztrálja, hogy bár a csomagolás, a technológia, a díszletek változhatnak, a történet, és a tömeglélektan évszázadok óta, de tulajdonképpen mindig is ugyanaz volt, és valószínűleg ugyanaz is marad. Buborék, pánik, és hasonlóak a pénzügyi piacok önkéntelen velejárói. Mindig is voltak olyan divathullámok, amelyek az árfolyamokat a realitás talajától (ha létezik egyáltalán ilyen), elszakítják, majd elképesztő mértékben eltávolítják tőle, hogy a kijózanodás még fájdalmasabb legyen. Lehet szó középkori városi polgárságról, az újvilág gabonatermelőiről, vagy kuvaiti milliárdosokról, mind ugyanarra a rugóra jár az agyuk.
A könyv jó, de mégis rossz érzéssel tesszük le, mert sokkal jobb is lehetett volna. Hagyni kellett volna a szerzőt (akár saját magának) jobban kibontakozni. Nem tehetünk mást: reménykedünk a folytatásban vagy a bővített kiadásban.
A "Mániák és válságok a tőzsde hőskorában" esetén azonban nem ez a helyzet. Olyannyira nem, hogy mind a szerző, mind az előszó írója, a könyv elején és a végén nemcsak sejteti, vagy önkéntelenül megmutatja, hanem egyenesen a képünkbe dörgöli: ez a könyv többre hivatott, mint amiről szól. Teljesen igazuk van. Szabó László az előszó első két mondatában egyértelművé teszi, hogy nemcsak a történetmesélés a cél. Azt, hogy a szerző is kényelmetlenül érzi magát a kényszerzubbonyban, amit a portfolio.hu füzetek terjedelme és az elvileg könnyedebb, valós jelentőséget csak távolról megmutató történelmi mesék erőltetnének rá, világosan mutatja, hogy a vívódásáról és eredeti elképzelése feladásáról az utószóban explicite megemlékezik.
A konfliktus és a hiányérzet forrása, hogy egyszerű elbeszélő jellegű, tankönyvi, modern dokumentarista jellegű könyvet, vagy gyakorlati segítséget, mélyebb összefüggéseket is feltáró anyagot adjanak az olvasó kezébe. Az eredeti cél nyilvánvalóan az első volt, de bizonyos szerzők, bizonyos tapasztalat birtokában a potenciál bőven kinövi ezt. Itt nem csupán arról van szó, hogy a Zsiday tudása, de még inkább tapasztalata enyhén szólva is túlterjeszkedik azon, hogy sztorizgasson, de egyfajta szakmai igényességről is, ami visszaköszön az egész füzetben, és ami által megszületett az utószó, ahol a tanulságok levonása, az igazi értekezés fájdalmasan röviden jelenik meg.
A könyv nagy részében néhány klasszikus spekulációs mánia mellett, mint például a Dél-Tengeri Társaság, John Law pénzgyára gerjesztette eszközinfláció, vagy a Hunt-fivérek ezüst corner-je, inkább olyan történetek kerülnek terítékre, amik kevésbé ismertek. Még számomra is, pedig jó pár könyvet elolvastam már, van olyan amiről hallottam, de részletesen nem ismertem a történetüket, és olyan is akad, amelyről még sohasem hallottam. A fejezetek kronológiai sorrendben haladnak, de a kis keretekbe foglalt, tartalmilag releváns érdekességek is megjelennek, ami színesebbé teszi a könyvet. A szöveg könnyed, kifejezetten jól fekszik egy álmos hétvégi délutánra vagy strandra is, olyanoknak is, akik nem mozognak otthonosan a tőzsde világában (tulajdonképpen nincs is ember, aki mindig otthonosan mozog). Mégis érezzük, hogy értéket és igényességet kapunk. Kifejezetten jól sikerültek humor szempontjából is a Poyais-ról (erről a történetről most hallottam először), vagy a Jay Gould-ról szóló részek. Nagyon kevés helyen érezzük azt, hogy valamiről felesleges volt írni, ilyen például az, amikor Gould származása vagy a befektetési bankárok vallási és bőrszínbeli háttere kerül terítékre. Egyrészt a könyv témaköréhez ennek semmi köze, másrészt itthon az ilyesmi még sok csendes magányban olvasó számára is értelmetlen indulatokat gerjeszthet.
A könyv remekül illusztrálja, hogy bár a csomagolás, a technológia, a díszletek változhatnak, a történet, és a tömeglélektan évszázadok óta, de tulajdonképpen mindig is ugyanaz volt, és valószínűleg ugyanaz is marad. Buborék, pánik, és hasonlóak a pénzügyi piacok önkéntelen velejárói. Mindig is voltak olyan divathullámok, amelyek az árfolyamokat a realitás talajától (ha létezik egyáltalán ilyen), elszakítják, majd elképesztő mértékben eltávolítják tőle, hogy a kijózanodás még fájdalmasabb legyen. Lehet szó középkori városi polgárságról, az újvilág gabonatermelőiről, vagy kuvaiti milliárdosokról, mind ugyanarra a rugóra jár az agyuk.
A könyv jó, de mégis rossz érzéssel tesszük le, mert sokkal jobb is lehetett volna. Hagyni kellett volna a szerzőt (akár saját magának) jobban kibontakozni. Nem tehetünk mást: reménykedünk a folytatásban vagy a bővített kiadásban.
---
További Szakirodalom (PDF).
---
Ha érdekel a Hedge Fund-ok világa, az általuk alkalmazott stratégiák, akkor olvasd a rendszeresen frissülő HedgeFund.hu oldalt.
---
Aktuális Tumblr bejegyzések, Tweetek az elmúlt időszakból:
- Tesla Motors részvény: rettenetesen drága. Adva van egy cég, amelyik tavaly 111 millió dollár bevételt... http://tumblr.com/xxdcgv8jx
- Még soha ilyen két jó hónapom nem volt piaci időzítésben és soha ennyire rossz egyedi részvényválasztásban. A... http://tumblr.com/xxdcjr0ed
- A likviditásnak és rövidtávú gondolkozásnak ára van. Éves szinten 4-7% a Hedge Fund-ok esetén egy tanulmány szerint. http://icio.us/rixeyu
- Photo: A külkereskedelmi mérlegünk bámulatosan feljavult, kár hogy olyan áron, amin nem kellett volna. Az... http://tumblr.com/xxdclf48o
- A jelenlegi adatok szerint idén olajtermelés rekord lesz. A kitermelés időarányosan 1,9%-kal haladja meg a... http://tumblr.com/xxdcpl74g
- A Tőzsdecápák Blu-Ray verzióján remek extrák vannak, kötelező megnézni annak, aki szerette a filmet. A... http://tumblr.com/xxdcppnpz
- Photo: Beautiful relative strength in the Malaysian stock market. That is something. Developed countries... http://tumblr.com/xxdczjz2b
(A Tumblr és főleg a Twitter a gyakoribb, de kevésbé részletes és minőségi véleményközlésre, esetleg hír-, link-, videó-, képmegosztásra jó. Annak is megvan az előnye, hogy bizonyos tartalmakat ezeken keresztül tesz közzé az ember, erről bővebben itt. Mivel ezeken nemcsak szakmai, hanem bármilyen egyéb tartalom is van, sport, személyes, társadalmi, stb., ezért ezekre csak a befektetési terület iránti érdeklődés miatt nem érdemes feliratkozni, az érdekeseket néha kiteszem ide is.)
